A Veszprémi Kossuth Lajos Általános Iskola 2023. tavaszán a Vándorkupán győztes csapatával (Tóth Rebeka, Varga Dóra Boglárka, Fujt Levente és Kósa Kristóf, felkészítő tanárok: Nagyné Czaun Marianna és Zsámár Gyöngyi) 2023 szeptemberének legelső napjaiban, az új tanév kezdetén tartottuk meg a fődíjként nyert tanulmányi kirándulásukat. A csapat – egyébként hasonlóan az előző évi, pápai győztes csapathozEgerbe és környékére kérte ezt a két napot. Ennek megfelelően Noszvajba, Szomolyára, Szilvásváradra és a Szalajka-völgybe, Egerbe, és Poroszlón a Tisza-tavi Ökocentrumba vezetett az utunk. A természettel és a tudományokkal kapcsolatosan olyan mennyiségű tudást kaptunk, hogy a kísérő tanárnők is visszatérően mondták, rengeteget tanultak.

Külön köszönet illeti Regős József régészt és mindentudót, aki hat órán keresztül vezetett bennünket a Szalajka-völgyben majd a szilvásváradi Archeoparkban. Elképesztő dolgokat mesélt és mutatott Magyarország földtörténetéről és sok minden másról, és mindezt a munkát felajánlotta díjmentesen Alapítványunknak, hiszen, amint írja,

„ugyanazért a célért dolgozunk: az értelmes, gondolkodó, természetet szerető következő generációért. Nagyon egyetértek az Alapítvány céljaival és egy kicsit talán én is hozzájárulhatok ezek megvalósulásához.”

Köszönjük Murányi Zoltán együttműködését is, aki Egerben az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem tanára és a Csillagvizsgáló és Tudományos Élményközpont vezetője. Részt vehettünk Zoli látványos és elgondolkodtató kémia és fizika kísérleti foglalkozásán, majd más tudományos érdekességeket (250 éves csillagvizsgáló eszközök, camera obscura, fotótechnikai gyűjtemény) is megnézhettünk. Zoli egyébként Alapítványunk Mobillabor tanára, valamint önkéntese, számos programban dolgozunk vele együtt.

A kirándulás után nagy örömmel várjuk Dórával és Kristóffal a közös munkát, akik immár a Lovassy László Gimnázium ifjú kilencedikes diákjaiként lesznek partnereink a 2024 tavaszi, Veszprémben rendezendő Vándorkupa előkészítésében.

A győztes csapat beszámolója

Már rég tudtuk, hogy ez a tanév számos új és érdekes dologgal lesz teli, de volt még valami, amire mindannyian izgatottan vártunk. A Szabó Szabolcs Természettudományos Vándorkupa győzteseiként ugyanis nemcsak tárgyi jutalmakban részesültünk, hanem egy tanulmányi kirándulással is megajándékoztak minket, melynek úticélját és időpontját is mi választhattuk ki. Hosszas gondolkodás után végül Egerre és annak környékére esett a választásunk, ahol szeptember elsejétől harmadikáig maradtunk.

Miután megérkeztünk Noszvajra, a szállás elfoglalása előtt még megálltunk a barlanglakásoknál, melyeket már messziről is jól láttunk a domboldalban. Megtudtuk róluk, hogy törökkori borászok otthonaként funkcionált abban az időben. Az egyik legérdekesebb dolog bennük számunkra az volt, hogy ezeket a helyiségeket mai művészek munkái is díszítik, mert ebbe a puha, könnyen megmunkálható kőzetbe könnyen tudnak mintázatokat vájni.

Ezt követően értünk be igazán Noszvajra, ahol egy cukrászdában is jártunk, aztán ezután foglaltuk el a szállásunkat a község – szerintünk – legszebb helyén. A nap végén körbejártuk ezt a környéket, találtunk házakat a fákon és buborékházakat is. Érett nyolcadikosok és kilencedikesek létére pedig kihasználtuk a játszótér adta lehetőségeinket az udvaron. Este még vacsoráztunk egyet a hotel teraszán, majd még beszélgettünk egymással, aztán egyszer csak elindultunk aludni.

Másnap reggel korán kelve megettük a reggelinket a szállodában, összepakoltunk, aztán elindultunk a szomszéd községbe, Szomolyára, ahol megismerkedtünk a titokzatos kaptárkövek legendájával, majd ezután, még koradélelőtt indultunk is tovább, Szilvásváradra. Odaérve, idegenvezető fogadott minket. A Szalajka-völgyben túráztunk, ahol nemcsak az erdő és a patak nyűgözött le minket, hanem az idegenvezető Úr, Józsi bácsi, akitől nagyon-nagyon érdekes történeteket tudtunk meg a völgy történetéről, földrajzáról. Elmesélte egy román katonasír legendáját az egyik tó partján, mutatott nekünk ezerféle kőzetet, cseppköveket is, hallottuk a Katonasírok történetét is. Bejártuk a szabadtéri természettudományos múzeum területét, ahol régi használati eszközöket és azok működését ismertük meg.

Lefelé a kisvasúttal jöttünk, amely alatt szintén nagyon sok érdekes dolgot tudhattunk meg a völgyről és annak magas csúcsairól. Miután leértünk a völgyből, megebédeltünk egy büfében, majd meg sem állva robogtunk tovább Szilvásváradon egy archeológiai kiállításra, ahol az ember egyedfejlődésének főbb állomásainak külön-külön kiállított sarka volt, melyben volt egy rejtett feladat is számunkra. Minden sarok tartalmazott négy, időben nem odavaló tárgyat és nekünk meg kellett ezeket találnunk. Ezeken kívül még azt is megtudtuk, hogy az ősemberek a kovaköveket nem a tűzgyújtáshoz, hanem szerszámaik elkészítéséhez használták, hisz igazán élesre tudták törni, amit Józsi bácsi úgy bizonyított be, hogy egészen egyszerűen levágott egy keveset egyikünk, Rebeka hajából.

Szilvásváradi kalandunk után a következő úticélunk Eger volt. A város mindannyiunk számára újdonság volt, hiszen egyikünk sem ismerte. Itt városnézésbe kezdtünk, viszont a várat sajnos ki kellett hagynunk, mert későn értünk oda, így már nem engedtek be minket. Helyette csak a belvárosban nézelődtünk, de nekünk így is nagyon tetszettek Eger utcái. A sétát követően beültünk a Dobó téren egy szép étterem teraszára vacsorázni, ahol azért vártunk egy keveset, míg megérkezett a rendelésünk, de összességében nagyon jól elbeszélgetett mindenki, úgyhogy végül jól éreztük magunkat. Este hullafáradtan indultunk aludni, de legalább másnap már később keltünk. A reggeli után újra autóba ültünk, ismét Egerbe indultunk. A körülbelül negyed órás út megtétele után az egri egyetemre mentünk, amit Zoli bácsi vezetésével fedeztünk fel. Zoli bácsi elvégzett előttünk rengeteg látványos és érdekes kísérletet, melyek néhányában mi is segédkeztünk, nagyon tetszett nekünk és nagyon élveztük ezeket. Az egyetemen még egy csillagászati és egy fotográfiai kiállítást is megnéztünk, majd a kupolában egy számunkra igencsak bonyolult módon megtekintettük a város felülnézeti, élő képét.

Gyors búcsút vettünk ettől a gyönyörű várostól és már indultunk is következő állomásunk felé, Poroszlóra, ahol először ebédeltünk, utána nekiveselkedtünk a Tisza-tavi Ökocentrumnak, melynek épülete elkápráztatott minket különleges formájával, hiszen tervezőjének koncepciója egy repülő madár alakja volt. Elsőként az alagsori halak és hüllők akváriumait jártuk be, melynek látványa lenyűgözött bennünket. Láttunk sokféle halat, volt, amelyiknek hossza a kitárt karunknál nagyobb volt. Ezután felmentünk az épület tetejére a látványteraszra, ahonnan beláttuk a Tisza-tavat, a települést, a távoli hegyeket.  Majd lesétáltunk a tóhoz, megnéztük a poroszlói strandot és kezünket belemártottuk a tó vizébe, és ezzel véget is ért a kirándulásunk.

Mindent összevetve ez az egész út egy remek kaland volt számunkra, hisz a kikapcsolódás mellett rengeteg új ismerettel is gazdagodtunk. Számos olyan élményben volt részünk, amiket még sokáig emlegetni fogunk. Mindezért, pedig nagyon hálásak vagyunk a Szabó Szabolcs Alapítványnak, amely lehetővé tette számunkra, hogy ilyen sok csodás élményben legyen részünk.