A hónap arca: Csiki-Faludi Andrea – A kíváncsiságtól a hivatásig

Kémiatanár szakember, kétgyermekes édesanya és a Szabó Szabolcs Alapítvány közösségének aktív tagja. Csiki-Faludi Andrea szakmai útját a tanítás öröme és a kíváncsiság kíséri végig. Munkájában azt keresi, hogyan válhat a felfedezés élménye tartós tudásvággyá, és hogyan adhatják tovább a pedagógusok mindazt, amit maguk is megtapasztaltak.

Andrea már a gimnáziumi éveit követően segített másoknak eligazodni a kémiában. Magántanárként érettségire készülő diákokkal és olyan tanulókkal foglalkozott, akik valahol elveszítették a fonalat a tananyagban. A tanítás kezdettől örömet jelentett számára: lehetőséget arra, hogy közelebb vigyen másokat egy sokszor nehéznek tartott tantárgyhoz.

2014-ben kezdett gimnáziumban tanítani. Közben érdeklődése a legfiatalabbak felé is fordult: levelező tagozaton óvodapedagógusi végzettséget szerzett, szakdolgozatában pedig már a kisgyermekkor és a fizikai-kémiai kísérletezés kapcsolatával foglalkozott. Bár óvodában nem dolgozott, ez a tudás később fontos része lett a szakmai munkájának.
„Mára már összeért mindaz, amit valaha tanultam, ami foglalkoztatott” – fogalmazott egy korábbi interjúban.

Az alapítvány tevékenységét már az indulástól figyelemmel kísérte. Először a Kémia Mobillabor pedagógusokat megszólító felhívása keltette fel az érdeklődését, de akkor gyermekeivel volt otthon, így a csatlakozás még váratott magára. A kapcsolódási pontot végül az óvodai és kisiskolai természettudományos kísérleteket bemutató kézikönyv 2021-es megjelenése hozta el (Ovilabor, Sulilabor – A természettudományok lenyűgöző világa – Kézikönyv pedagógusoknak, 2021).

A Holtzer Péterrel és Dr. Szakmány Csabával folytatott beszélgetéseken hamar kiderült, hogy közös elképzeléseik vannak a természettudományos nevelésről. Andrea addigi tapasztalataira építve vitte tovább a Csaba által előkészített kisebbeknek  szóló programot és végül 2023 óta az Ovilabor–Sulilabor  megvalósítója és projektfelelőse.Alapítványi jelenléte ugyanakkor ennél szélesebb: a közös munkában az egész szervezet küldetését szem előtt tartja. A különböző kezdeményezésekben az egymáshoz kapcsolódó lehetőségeket keresi: hogyan ébreszthetjük fel az érdeklődést, hogyan tarthatjuk életben, és hogyan segíthetjük azokat a pedagógusokat, akik nap mint nap a gyerekek mellett állnak.
Andrea hosszú távon gondolkodik. Fontos számára, hogy egy foglalkozás élménye a következő kérdésben, az otthoni próbálkozásban vagy egy pedagógus új módszerében folytatódjon. Ha a tanár saját élményen keresztül szerez magabiztosságot, azt később újabb csoportokhoz viheti el, és kollégáival is megoszthatja. Így a közösen megszerzett tapasztalat egyre több gyermekhez juthat el.

Ebben a szemléletben a kérdezésnek különösen nagy szerepe van. Andrea számára lényeges, hogy a gyerekek merjék elmondani, amit gondolnak, próbálkozzanak, és bátran kérdezzenek. A kísérletezés közben az együttműködés és az önbizalom is teret kap: a résztvevők figyelnek egymásra, megfogalmazzák tapasztalataikat, és közösen keresnek magyarázatokat.
A személyes megerősítést gyakran egészen egyszerű mondatok hozzák: „Andi néni, én tudós leszek!” vagy „Andi néni képzeld otthon is megcsináltam a kísérletet!” Ezekben a visszajelzésekben már ott van a folytatás lehetősége.

Andrea munkájának egyik alapgondolata, hogy a rácsodálkozás életkortól függetlenül belső motivációt ébreszthet. Ezt a meggyőződést hozza a Szabó Szabolcs Alapítvány közösségébe is: olyan tudást és tapasztalatot szeretne továbbadni, amelyből mások később önállóan is építkezhetnek.