Élményekben gazdag csapatverseny, kreatív készségfejlesztés, integrált együtt gondolkodás – Interjú Bárány Zsolt Bélával, a Vándorkupa nagykövetével

Önkéntes az önkéntessel négyrészes interjúsorozatunkban Tóth Adrienn, a Szabó Szabolcs Alapítvány egyik önkéntes munkatársa beszélget négy kiemelt természettudományos kezdeményesünk nagykövetével. Interjúsorozatunk második részében a Vándorkupa csapatverseny programunk önkéntes nagykövetével találkozunk.

Bárány Zsolt Béla középiskolai kémiatanár, a Debreceni Református Kollégium Dóczy Gimnáziumában tanít. Kémiatanár diplomája mellett vegyész végzettséggel is rendelkezik. Az elmúlt hat évben szerepet vállalt az új Nemzeti Alaptanterv és az ehhez kapcsolódó kerettanterv kidolgozásának szakmai irányításában, és bekapcsolódott az új kémia tankönyvek tartalmi fejlesztésébe is. Emellett köznevelési szakértőként is munkálkodik. Három gyermek édesapja. A Szabó Szabolcs Alapítvány önkéntes munkatársa, Mobillabor programunk egyik lelkes kémia tanára, a Vándorkupa szervezőcsapatának tagja. Zsolttal, a Vándorkupa nagykövetével önkéntességről, egymás kölcsönös támogatásáról és a verseny háttérmunkálatairól beszélgettünk, illetve arról hogy, hogyan képes egy komplex természettudományos verseny hozzáadott értéket teremteni.

Munkádban és az érdeklődési körödben is meghatározó szerepet játszanak a természettudományok. Hogyan kapcsolódott be az életedbe az Alapítvány?

Itthon kicsi a kémiatanári társadalom. Egy kémia oktatási weboldalt működtetek, innen ismernek többen. A bzsb.hu-t azzal a céllal készítettem, hogy a tanítványaimat és a kémiatanár társaimat segítsem. Segédanyagokat, példatárakat tartalmaz. Az alap- és emelt szintű érettségi feladatsorokhoz pedig speciális kulcsszavas keresőt, ami a fakultációs diákok vizsgafelkészítését szolgálja. 

Gyakorlatilag a kémiás oldalam üzemeltetésének apropójából találtunk egymásra az Alapítvánnyal, amikor az Alapítvány a tanseged.hu természettudományos oktatási portált tervezte. A tartalomfejlesztők csapatába kerestek kémia szakost. A felhívásra megszólítva éreztem magam. Így kerültem az Alapítvány önkéntes csapatába 2020. februárjában. 

Az Alapítványnál ez volt az első önkéntes munkád, amiben részt vettél? 

Igen, a pandémia idején indult be a tanseged.hu fejlesztése. Miután az oldal elindult, Holtzer Péter, az Alapítványunk elnöke újfent megkeresett, hogy lenne egy másik program is kialakulóban. Ekkor kezdtük el Szabó Szabolcs egyik szakmai örökségét, a Mobillabor programot Szakmány Csaba vezetésével továbbgondolni. Utána pedig jött a Vándorkupa. Ma már én is igen széles körben támogatom az Alapítvány szakmai csapatát. Ötletelünk, fejlesztünk, programokat szervezünk. Egy nagyon lelkes, szakmailag összetartó, egymást támogató közösség alakult itt ki.

Ami energiát beleteszek, annyit vissza is kapok a közösségtől.  

Te és az önkéntesség hogyan vagytok egymással?

Amióta tanítok, az önkéntesség körbeleng engem. Az egész dolog valahol 2007 környékén kezdődött. Ahol tanítottam, ott teret biztosítottak nekem, hogy kidolgozzak egy tematikát az adott képzési ciklusra a helyi képzési programon belül. Tekintélyes munkát tettem bele, mégsem tudatosult bennem a tudásanyag kiválósága, és hogy akár bevételt is hozhatna. Még csak 4-5 éve lehettem a pályán, mégis híre ment a dolognak. Emlékszem, az egyik konferencián odajött egy általam nagyra tartott kolléga, hogy mégis miért nem adom ki szakkönyv formájában, hiszen annyi tudásom és munkám van a dologban. Valahol ott tudatosult bennem, hogy másként látom a világot. Nem a pénzért csináltam, engem a segítő szándék vezérelt.

Zsolt és diákjaiból álló mobillaboros segítői.

Ez az évek során sem változott. Menet közben elkezdtem farigcsálni a kémiás honlapomat. Hízlaltam a tartalmakat, közben jöttek a visszajelzések tanártársaktól, diákjaimtól, hogy nagyon hasznosak a tartalmak, “esetleg tanár úr, lehetne-e, hogy még ilyen-olyan példákat is feltesz nekünk?” Szépen odáig fejlődött a dolog, hogy létrehoztam egy saját kis kémiás univerzumot. Ez lett a bzsb.hu. Az elvem továbbra is ugyanaz: úgy ítélem meg, ha egyszer magamnak, a saját diákjaim érdekében elkészítettem valamit, akkor miért ne segíthetnék csak úgy önzetlenül más pedagógus társaimnak? Használják ők is a munkájukban, segítsék ők is a diákjaikat vele.

Egymás kölcsönös támogatásában hiszek.

Az önkéntes munkád szorosan kapcsolódik a természettudományos oktatáshoz, a kémia világához. Jelen vagy pedagógusként, köznevelési szakértőként, felkészítő szaktanárként kémiaversenyekre, egyetemi felvételikre. Támogatod a  fiatalokat a fejlődésükben. Önkéntesként számos jó ügyhöz adod magad. Hogyan csinálod? Hogyan tudod az életed többi részével összehangolni?

Nem tagadom, napi sok órámba és energiámba kerül. Igazából, talán az a titka az egésznek, hogy van egy heti órarendem. Itt most nem a tanítási órarendemre gondolok, hanem egy heti ütemezett időbeosztásra, amit megterveztem. A teendőket priorizálom, kategorizálom. Idővel megtanultam kezelni a feladatok közötti átjárást is, időben letenni és másba kezdeni. 

Mit lát mindebből a családod?

Szerencsés vagyok. A családom támogat ebben az egész folyamatban. Most épp itt mocorognak körülöttem a gyermekeim. Ha háttérmunkákat csinálok itthon, akkor oda ülnek mellém, érdeklődnek mivel foglalkozom. Alapvetően az extra vállalásaimat inkább a hajnali órákra, vagy az esti időszakra teszem, amikor a család még, vagy már alszik. Így a délutáni időszakot velük együtt tudom tölteni. 

Az önkéntes munkád kapcsán kanyarodjunk a Vándorkupa csapatverseny felé! Mi az a három dolog, amitől szerinted egészen különlegessé válik ez a program? 

Integráltan természettudományos, komplex és egy nagyon jól szervezett csapatépítő esemény.

Tipikus Vándorkupa életkép: gondolkodás, izgalom, és jó hangulat.

Mitől tartod egyedinek a Vándorkupát?

A Vándorkupa, amiért egyedinek tűnik, az a különböző természettudományos tantárgyak egy adott feladaton belüli egyszerre történő megjelenése. Arra törekedtünk, hogy olyan feladatokat hozzunk a gyerekeknek, amelyekben a természettudományos vetületek egymáshoz kapcsolódnak, ezáltal integrált gondolkodásra ösztönözzük őket. Mondok egy példát. Volt egy kémiás feladatunk mészkővel kapcsolatban, és feladaton belül összekapcsoltuk egy másik nézőponttal, hogy hol található mészkő hegység a Kárpát-medencében. De van olyan versenyfeladatunk is, ahol konkrétan mind a négy természettudományos tantárgy megjelenik, és a megoldáshoz mindegyikhez érteni is kell. A négyfős csapatokban történő versenyzés pedig ezért is jó. A csapattagok összerakják amijük van, és ahhoz, hogy eljussanak a megoldáshoz, össze kell dolgozniuk. Megcsavartuk, felráztuk a vetélkedőt.

Szinergikus együttgondolkodásra ösztönözzük a Vándorkupán versenyző csapatokat.

Miben látod a versenykupa komplexitását?

A Vándorkupa komplexitását abban látom, hogy a vetélkedő legalább hatféle különböző jellegű egységből áll össze. Ebből csak az egyik az írásbeli, amelyen belül van egy kis laboros, kísérletezős rész is. A feladatokhoz több különböző készségre van szükség. Van, ahol kézügyességre, van, ahol számítási példa közben előadói, érvelő készségre. A villámkvíz megint egy teljesen más koncentrációs jelleget igényel, a helyes válaszok mellett itt a gyorsaságot is nézzük.

A csapatoknak kis videót kellett előzetesen gyártaniuk. Ehhez figyelembe kellett venniük az esztétikus kivitelezést, az általunk megszabott kereteknek való megfelelést: narráció, tartalom, hossz, határidő, természettudományos helytállóság. Tehát egyszerre mérettettük meg a lexikális ismereteket a különböző részkészségekkel együtt, és ettől igazán komplex a Vándorkupa csapatverseny.

A Vándorkupa írásbeli feladatának elmaradhatatlan része egy kis kísérletezés is.

Idén csatlakoztál be először a Vándorkupa körforgásába mint tartalmi felelős, versenymoderátor, és mint a zsűribizottság egyik tagja. Hogyan képzeljük el itt a kulisszákat?

A Vándorkupa egyik sajátossága, hogy annak a csapatnak az iskolája lesz a következő évben a házigazda, aki megnyeri a versenyt. Így az esemény helyszínét biztosító fogadó iskolának is meghatározó szerepe van az esemény létrejöttében. A nyitottságuk, a szervezésben való aktív részvételük hozzájárul a sikerhez. Az Alapítvány a Vándorkupa csapatverseny koncepciójával érkezik a helyszínre: a szervezéssel, a kreatív, integrált versenyfeladatok megtervezésével, kivitelezésével, a villámkvíz és az eredmények keretszoftverrel történő kezelésével, digitális bemutatásával.

Tavaly ősszel kezdődtek az előkészületek, ott kezdtem bekapcsolódni. A szakmai részében, a versenyfeladatok megtervezésében számítottak rám, az előzetes beugró feladat megtervezésében, a tematika és az értékelő szempontrendszer kidolgozásában. Az egész verseny a fenntarthatóság köré épült,

évről-évre fejlesztjük, új, kreatív, elgondolkodtató, integrált feladatokat, kísérleteket hozunk.

 A hattagú zsűrivel a feladatsorok fejlesztését végeztük. A Vándorkupa másik különlegessége ennek a zsűrinek az összetételében van. A zsűri két tagja 9. osztályos diák, akik az előző évben 8. osztályosként a nyertes csapatból érkeztek, két tag pályakezdő tanár kolléga, és két tag pedig szakmai vezető kolléga, Szakmány Csaba és jómagam. Szakmai vezető mentorként támogattuk a pályakezdő és diák zsűritagokat.

Tanácskozik a Vándorkupa zsűrije.

Mi az, ami most nagyon megérintett Téged az idei Vándorkupa kapcsán, amit nagyon magaddal viszel?

Az egyik, az a lelkesedés, ami a gyerekeket elkapta az első pillanattól kezdve. Hamar flow-ba kerültek és vitte őket előre az élmény. Szemmel láthatólag jól érezték magukat. Látszott rajtuk, hogy igyekeznek, dolgoznak, akarnak.

Emlékszem arra a pillanatra, amikor vártuk a megnyitót és az egyik diákcsapat mögöttem pár sorral összesúgott: “Figyeljetek, ha mi nyerünk, akkor jövőre tényleg mi fogunk a zsűriben részt venni? … Akkor csináljuk meg!” Így vágnak bele, energiával és motiváltan! Ez annyira megmaradt bennem. Nem azon kezdtek el aggódni, hogy húha, ha megnyerjük, akkor még zsűrizni is kell. Megmutatják, hogy jók lesznek, hogy nyerni akarnak. Zsűrizni menő és egyben komoly dolog, és akarnak házigazdák lenni az iskolájukkal, mindezt anélkül, hogy tudták volna, milyen versenyfeladatok várnak rájuk.

A másik meghatározó élményem pedig, ahogy a versenyszámokat tartalmilag tervező, moderáló csapat tagjaként lenyűgözve álltam ott, a helyszínen, hogy ez a verseny mekkora kerek egésszé összeállt. Ez mind-mind a szervezésnek az a szintje, amit határozottan úgy érzek, hogy igazán jó gyakorlatként átvehetne nagyon sok más verseny is.

A Vándorkupa ezzel számomra teljesen új szintre emelte, élménnyé tette az iskolai csapatversenyek világát.

Miről szól még Neked a Vándorkupa?

A Vándorkupa nekem a kapcsolatépítést jelenti. Remek lehetőség volt az ország más-más pontjáról több iskolával megismerkednem, kapcsolatba kerülnöm felkészítő tanárokkal, diákokkal. Itt nemcsak a szakmai többletről van szó, amit adni tud az esemény. Egyszerűen az a tudat, hogy lelkes, a természettudományokért érdeklődő motivált emberekkel vagyunk körülvéve. Látni azt, hogy olyan kis településekről, mint például Tát, igenis lehet motivált gyerekeket versenyre hozni, és ők is akarnak, és küzdenek.

Szerinted a Vándorkupa milyen hozzáadott értékkel képes a természettudományos oktatáshoz hozzájárulni?

Látjuk, hogy a diákok képesek integráltan gondolkodni, és ezt itt nagyon szépen megmutatták a Vándorkupán. Ezzel tulajdonképpen visszajelzést is kapok, hogy

ha egy diák 13-14 évesen tud integráltan gondolkodni, akkor én tanárként, felnőtt fejjel plusz 10-20 év élettapasztalattal miért ne tudhatnék integráltan gondolkodni, ha például helyettesítek egy fizikaórán?

Valójában nincs olyan, hogy magában csak a kémia. Van olyan, hogy a természettudomány egy szeletének köze van a kémiához, a másik szeletének a fizikához, a harmadiknak a biológiához és így tovább. Minden mindennel összefügg. Tudjuk, hogy ezek a tantárgyak nem feltétlen favoritok, és nehezek, de pont az általános iskolás szakasz az, amikor még nem is olyan nehéz, és ott még van keresnivalónk, hogy megnyerjük őket. Ha csak annyit elérünk, hogy nem látják annyira különválasztva az egészet, és nem néznek olyan ráncos homlokkal a fizikára és a kémiára, ha csak annyit elérünk, hogy a gyerekek kezdik egyben látni a természettudományokat, már nyertünk. A hozzáadott érték itt van.

Pontosan egy ilyen csapatversenyen lehet ezt leginkább megmutatni. Látjuk, működik. Az érdeklődésüket fenntarthatjuk a kreatív, integrált gondolkodási képességek kiaknázásával.

Integrált természettudományos gondolkodás a gyakorlatban.

Az Alapítvány több kezdeményezésével is arra törekszik, hogy a fiatalok jövőbeli tudásának kialakításához közvetve vagy közvetlenül hozzájáruljon. Te hogyan látod most ezt a Vándorkupa nagyköveteként?

A mai köznevelés főleg az egyéni érdemeket fejleszti és keresi. Ha megnézzük az összes kimeneti mérést, mindenhol egyént mérnek, hogy az egyén hogyan tud teljesíteni. Legyen az kompetenciamérés, felvételi, érettségi. Majd kikerülnek a munkaerőpiacra és jönnek a nagy pofonok, mert nem ez lesz az elvárás. Csapatban kell majd tudni dolgozni, mégpedig úgy, hogy komplexen kell tudni dolgozni, integráltan kell tudni gondolkodni.

Az oktatásban ott hibázunk, hogy 7. osztálytól nagyon megpiszkáljuk a tudásanyagot, nagyon szétszedjük, pedig ezek kéz a kézben járnak.

Tegyük fel, egy gyógyszeripari cégnél elhelyezkedek, oké, értem a munkám “kémiás” részét, de ha nem értem a biológiás részét, akkor nem tudom majd a hatásmechanizmusát értelmezni. Ha nem értem a munkám “fizikás” részét, akkor nem tudom majd, hogyan lehet azt átültetni gyártási tevékenységbe. Ha pedig nem értek a digitalizációhoz, egy csomó mindent nem tudok majd megtenni, mert ma már gyakorlatilag ott tartunk, hogy az automatizáció, robotizáció jelen van a műszaki, technológiai munkákban, ezért valamely szinten megérteni szükséges azokat. Több területen kell jártasnak lenni, az ok-okozati összefüggéseket megérteni. Ehhez kell az integrált szemlélet, hogy ne külön-külön lássuk a dolgokat. Ez a nagyszerű  a Vándorkupában, megmutatja hogy együtt is működnek a dolgok.

Mire van még szükségetek ahhoz, hogy a Vándorkupa a jövőben is fenntartható legyen, hogy további diákokat tudjatok vele megérinteni?

Támogatásra, szponzorációra nagy szükségünk van, hogy ilyen magas minőségben fenntartható legyen ez a program. Nagyon hálásak vagyunk az idei támogató partnereinknek, nélkülük nem tudtunk volna ilyen professzionális versenykörnyezetet biztosítani a fiataloknak.

Emellett lelkesedésre is szükségünk van. Szervezői, versenyzői oldalról és a felkészítő tanárok oldaláról is, hogy mindenki érezze a törődést. Úgy szervezzük az eseményt, hogy a felkészítő tanárok is azt érezzék, megérte eljönni erre a versenyre. Itt ők is tudnak valami újat tanulni, haza tudnak vinni egy ötletet, egy gondolatot az osztályuknak. Megmutatjuk, hogy csapatokban is lehet a diákokkal jól és hatékonyan dolgozni.

Ezen a versenyen a gyerekeket először megtanítjuk egy-egy újdonságra, egy készségre, majd megkérjük őket, hogy azt alapul véve alkossanak valami újabbat, valami kreatívabbat. 

A diákok itt élesben prezentálják, mennyire tudnak és akarnak, milyen módon lehet őket motiválttá tenni. A Vándorkupával egyfajta módszertani gyakorlatot is adunk a tanárok kezébe. Azonnal láthatják, tapasztalhatják a hatást, amit tovább vihetnek magukkal saját tantermeikbe. Mindezt a törődést, ezt a lelkesedést kell magunkban megőriznünk, és kisugároznunk a résztvevők felé.

Mit üzennél másoknak, miért érdemes az Alapítványunkat, és ezzel együtt a Vándorkupa kezdeményezést támogatniuk?

A Vándorkupa nagyszerű lehetőség az iskoláknak csapatépítésre, jó gyakorlatok megismerésére. A diákok, a csapatok pedig a versenyre érkezéssel országot látnak, természettudományos újdonságokat tapasztalnak, plusz élményekkel gazdagodnak. Lehet, hogy végül nem vegyész, vagy gyógyszerész lesz mindenkiből, de ha valami picike ott marad bennük, amit felnőttkorukra hasznosítani tudnak majd a munkaerőpiacon ennek és vele együtt az Alapítvány többi kezdeményezésének köszönhetően, akkor már ezért megéri az 1%-ot oda tennünk. 

A legapróbb erőfeszítés is számít: támogasd te is az Sz2A hiánypótló munkáját! Adószámunk: