Történetmesélés, oktatási értéklánc, közösség – Interjú Patkó Csabával, a TETT-mesepályázat önkéntes nagykövetével

Hogyan kezdődött az önkéntességed az Alapítványnál?

Személyes és szakmai kötődésem is van az Alapítványhoz. Egy gyermekkori barátom, Holtzer Péter révén kapcsolódtam az Alapítványhoz 2020 környékén. A Budapesti Fazekas Mihály Gyakorló Általános Iskola és Gimnáziumban tanultunk. Szabó Szabolcsot személyesen is ismertem, évfolyamtársak voltunk. Egyszer én is bejutottam az Irinyi János Kémiaverseny döntőjébe, jól emlékszem akkor ott Szabolcsra. Csak ámultam-bámultam, hogy ő már akkor mennyi mindent tudott a természettudományokról. Péternek és nekem is Szabolcs jó barátunk volt. Később a karrierem során Péterrel munkafronton kapcsolódtunk. Beszéltünk arról, hogy szeretnénk valami közös marandó jót alkotni. Szabó Szabolcs barátunk természettudományos öröksége volt ez a pont.

Önkéntese lenni egy jó ügynek – mit jelent ez Neked? Az önkéntesség hogyan jelenik meg az életedben? 

Engem ami ösztönzött az maga az aktivitás ténye. Ennek szellemében kerestem magam körül a lehetőségeket. Ha itt élek Magyarországon, akkor szeretnék ennek valamilyen szinten aktív részese lenni. Egy számomra megfelelő formát kerestem. Az önkéntesség az, amely révén aktívan kapcsolódhatok szélesebb környezetemhez. A társadalomhoz való kötődésemet is meghatározza. 

Egy ponton túl sokunknak fontossá válik, hogy hasznos és értelmes munkát végezzünk. Ezt az önmegvalósítást nem mindig csak a munkában találjuk meg.

Az önkéntesség egy fantasztikus lehetőség, hogy az ember a munkája mellett a képességeit, a kapacitásait a társadalom hasznára is tudja fordítani.

Van egy definíciója a karriernek, ami nem feltétlen csak a munkára vonatkozik, hanem valahogy úgy hangzik, hogy a fizetett és nem fizetett aktivitások összessége. Az önkéntesség roppant releváns kiegészítője lesz a karrierünknek. A szakmám és az önkéntes munkám összeegyeztetése időben és térben nekem szerencsés ötvözetben alakult. Az időmet szabadon tudom tervezni, menedzselni, zömére napközben jól összehangoltan szerveződik.

Egészen más az önkéntességről úgy beszélgetni, hogy tudod és érted miért jó, és más, amikor tényleg benne vagy, csinálod, megéled és valóban hitelesen tudsz róla beszélni. Az üzleti világban sok szinten, sok emberrel állok kapcsolatban. Az a fajta fejvadász vagyok, aki szívesen beszélget az emberekkel a saját jövőjükről, karrierjükről és menet közben sokszor olyan kérdés is előjön, amely túlmutat a munkahelyváltáson. Ilyen szempontból az én hitelességemet is növeli, hogy nemcsak elméletben tudok karriertanácsokról, jövőbeli lehetőségekről, önmegvalósításról beszélni, hanem saját önkéntes példámból is tudok meríteni. 

Mit ad Neked a TETT-pályázat? Hogyan tölti fel az önkéntes énedet?

Azt az élményt, hogy van igényem olyan helyzetekre, amiben nem könnyen érhetőek tetten primer üzleti érdekek. Közel áll hozzám az a gondolatvilág, hogy legyenek olyan jó ügyek, amelyek azt üzenik, igen, ilyen világban szeretnék élni. Feltölt és inspirál az, hogy a TETT-pályázatban 30-40 ember gyakorlatilag önkéntes alapon beleteszi a munkáját, a mentorok és a gyerekek is beleteszik magukat és ennek van egy csúcspontja: a közösség, amikor a díjátadón találkozunk. A díjatadó ünnepség nekem az ajándék része. Megtapasztalni, hogy mennyien, milyen sokfelől érkezünk az Akadémia székházába. A gyerekek, akik vidékről csakis ezért érkeznek, ahogy feljönnek a lépcsőn, csodálkoznak, hozzák magukkal a szüleiket, a mentor tanáraikat és megünnepeljük őket. Ez nagyszerű érzés. Szép maradandó pillanat. Csodás ezért a pillanatért hozzá tennem tudást, tapasztalatot, időt.

A 2022-es TETT-mesepályázat díjkiosztója az Magyar Tudományos Akadémia dísztermében.

Mi a TETT esszenciája, ha három szóban kellene kifejezned? 

Történetmesélés, oktatási értéklánc, közösség. 

Milyen gondolatok rejlenek ezek mögött?

A történetmesélés egyrészt egy hihetetlen ősi mesterség, ugyanakkor rendkívül aktuális. Mindenben ott van. Mi tulajdonképpen a természettudományos oktatási ügy kapcsán egy klasszikus dolgot egy korszerű dologhoz szeretnénk hozzákapcsolni. A történetmesélés egy univerzum alkotását jelenti a szépirodalomban, a filmipari forgatókönyvírásban, és az üzleti életben egyaránt. A történetmesélő egy univerzumot alkot. Ez lehet az ő saját nagyon személyes világa, egy teljesen kitalált világ, vagy ezeknek a kombinációja. Ennek a történetmesélésnek része tud lenni a természettudományos gondolkodás, és ezzel a mozdulattal észrevétlenül becsempésztük a tudományokat a hétköznapjainkba. 

A TETT egy olyan programja az Alapítványnak, amelyben az egész oktatási értéklánc érintve van. Az oktatási tevékenységben a kisdiák, nagydiák, tanár, iskola, szülők, majd munkaadók és végül az egész társadalom érintve van. Meg kell tudnunk szólítani őket célzottan. Mi azt mondjuk, hogy ezt az értékláncot szeretnénk kis apró lépésekkel formálni, az elemeket, az összekapcsolódásokat javítani. Azáltal formáljuk az értékláncot, hogy itt a diákok a pályázók, ők a meseírók. Az ő mentoraik pedig lehetnek tanárok, illetve szülők.

Továbbá azáltal is, hogy támogatók vannak ebben a rendszerben, vagy egészen különleges támogatók, mint a Richter Gedeon Nyrt. (a TETT-mesepályázat kezdeményezője és támogatója – a szerk.), aki a diák szemével nézve egy jövőbeli munkaadót képvisel. Munkáltatóként már most felismeri, hogy az oktatás nemcsak abból a szempontból fontos, hogy okosak legyünk és kompetencia felméréseken jól teljesítsünk, egyénileg ki-ki jobban boldoguljon a világon, hanem a jövő munkaerejének képzése céljából egészen az általános iskolák szintjéig megszólítja a diákokat. Majd van egy olyan díjátadó ünnepség a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében, ahol a díjazottak megkapják az elismerést. Ez már gyakorlatilag egy társadalmi esemény. A TETT-mesepályázattal célunk lefedni mindazt, amivel az Alapítvány foglalkozik. Ez egy oktatási értéklánc.

A 2022-es TETT-mesepályázat csapata.

Úgy gondolom a TETT közösségépítő értékkel is bír. Pár héttel ezelőtt volt a 2022-es pályázat díjátadó ünnepségünk. A zsűritagokkal a díjátadó után összeültünk egy közös eseményértékelő megbeszélésre. Azt éltük meg, hogy egy láthatatlan csapat vagyunk. Sok-sok ember kisebb csapatokban dolgozik, ki a kommunikáción, ki a zsűrizésben. Évközben kis csoportokban éljük meg ezt az egész eseményre készülést. Egyszercsak elérkezünk a díjátadóhoz. Hirtelen többszáz ember egy helyen. Kialakul egy nagy közösség a mese kapcsán. Felemelő pillanat a meseíró diákoknak, a mentortanároknak, a szülőknek, és mindazoknak akik szervezik, kivitelezik, díjazzák. A program ha nem is folyamatosan, de alkalmi módon mindenképpen maradandó élménnyel közösséget teremt a résztvevőknek.

Kettős szereped is van a TETT kezdeményezésben. 

Igen, a szerkesztő bizottságban veszek részt, ami az Alapítvány és a Richter által delegált szakemberek közös csapata. Az esemény körüli kommunikációval, a sajtómegjelenésekkel kapcsolatos ügyekkel foglalkozunk. Másrészről a zsűri tagja vagyok. A zsűrivel akkor is a háttérben munkálkodunk, amikor éppen nincs aktív pályázati időszak. Felülvizsgáljuk az értékelő szempontrendszert, leszűrjük az előző pályázat időszakkal kapcsolatos tanulságokat. A pályázatok értékelési csúcsidőszakában pedig főállású meseolvasókká válunk. 

Egyik legkedvesebb személyes élményed a TETT kapcsán? 

Idén az egyik kategóriadíjat az Alapítvány nevében én adhattam át. Roppant megtisztelőnek éreztem a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében beszédet mondani és díjat átadni. Egy nagyon kedves élményem ugyancsak az idei mesepályázathoz fűződik. Az egyik nyertes mesepályázóra nagyon kíváncsi voltam. Mi zsűritagok az értékelés során csak a mesemű címét és egy kódot látunk, nem ismerjük a szerzők nevét, személyes adatait. A mese egy meteorit lányról szólt, aki beleszeretett a Föld bolygón élő egyik tudós fiába, aki egy szemüveges, kócos fiatalember és nem szereti a tökfőzeléket meg a szúrós pulóvert, ám nagyon szereti a zenét és a táncokat. Nagyon megfogott a története, ezért is örültem, hogy a díjátadó ünnepségen megismerhettem személyesen, hogy most már nevet és arcot is tudtam a műhöz kapcsolni. Magával ragadó volt hallgatni őt, hogy honnan merítette a történetét, és ahogyan megihlették a személyes élményei, akikből formálta a mesehőseit.

Patkó Csaba kedvenc meseszerzőjének, Krolikowski Lehoczky Liliannak gratulál a TETT díjátadóján.

Mi is az a plusz, amit a TETT adni tud a gyerekeknek? 

Van egy gyermek, akitől azt kérjük egy kicsit mutassa meg magát egy mesében. Rendkívül egyszerű, mégis komplex. Egy történetet meséljen el. Egy természettudományos történetet. Maga a történetmesélés egy kifejezetten jelentős tudás. Célszerű elsajátítani. Nézzük azt, hogy az üzleti világban számos tréning nap szól arról, hogy megtanítsunk felnőtteket történeteket jól összeszedetten prezentálni.

Egy ilyen pályázaton részt venni azt is jelenti, hogy kitalálsz valamit, megpróbálod leírni – amit elsőre nehéz jól leírni – átolvasod, javítod, majd határidőre leadod. Ez teljesen életszerű. Az egész mesepályázat folyamat olyan műveletsorokra tanít, amit a fiatalok egészen biztosan sokszor fognak még alkalmazni az életükben, munkájukban. 

Azt, ahogy a pályaművet elkészíted, beadod határidőre. Ha benne vagy a díjazottak között, életedben először a szüleid, a tanáraid ott a pódiumon téged látnak hősnek. Lehet, hogy nem kerülsz be a nyertesek közé, mégis egy kiváló lehetőség számodra, hogy megmutasd és kifejezd önmagadat. Nagyonis az életre tanít. 

Ha a nagy egészet nézzük, a TETT is egy igen értékes csepp az oktatási tengerben. Egy természettudományos szemlélet. Szerinted hogyan képes a TETT a természettudományos oktatáshoz hozzájárulni? 

Egyik zsűritagunknak, Bajzáth Máriának volt egy nagyon jó gondolata, amit kölcsönöztem tőle: “Adj esélyt a mesének.” E köré építeném a TETT jelentőségét. A mesét, egy természetes önkifejezési formát a gyerekek kezébe adunk egy pályázat keretében. Adunk nekik az univerzumból egy szeletet és a természettudományokkal keverve furcsa módon olyasmit teszünk, ami a társdalomnak, az oktatásnak és mindenkinek javára válik. Nagyon természetes módon, különösebb mesterkéltség nélkül.

Adj esélyt a mesének azt jelenti, hogy közben magunknak, a világnak adunk esélyt.

Az összefüggés, hogy miért éppen a természettudományokkal kapcsoljuk össze, az abból adódik, hogy a minket körülvevő környezetet, hatásokat összefüggéseiben nagyon nehéz alapfokú természettudományos ismeretek nélkül megérteni, abban eligazodni vagy megoldást várni.

Módszeresen és tudatosan behozni a gyakorlatias megközelítést?

Az oktatás egyik problematikája, hogy a tananyag sokszor idegen a gyerekeknek. Mondok egy példát: a gyerekek imádják a fenyőtobozt, úgy magát a tobozt, a változatos formáját, a kreatív felhasználását. Ám, amikor azt kezdjük el tanulni róla, hogy a toboz a fenyőfélék elszáradt, fásodott termős virágzata, itt már tananyaggá silányult. Itt megszakad az addigi barátságos érzelmi kapcsolat. Ha ezt helyre tudjuk állítani és a természettudományos tárgyakat újfent élményként behozni az életükbe, akkor a gyermek nem azért kezdi el tanulni, szemlélni és valóban megérteni a toboz felépítését, mert ez kötelező része a tananyagnak, hanem mert megérti, hogy ez az ő életének a része.

Ha a fiatalok megértési készsége fejlődik, ha önálló gondolatuk van, és nem pusztán csak bemagolják az erről szóló szöveget, akkor ez hatni fog a jövőbeli képességeikre, a jövőbeli munkahelyi környezetükre, az agilitásra, a tudás konkrétumban történő adaptálására, a megszerzett tudás applikálásra. 

A TETT-el az is célunk, hogy minél több iskolát, minél több régiót megszólítsunk, határon túli magyar iskolákat is elérjünk. A TETT kezdeményezésben vannak még tartalékok. További hatásai lehetnek. Nemcsak a mesék felolvasásában, hanem a tanárok elviszik az iskoláikba és ott beépítik az órai munkákba, inspirálják a diákokat, hogy vegyenek részt a mesepályázatban, mert jellemformáló, értékes tapasztalás. Feladatunk, hogy minél több eszközzel formáljuk ezt a programot, minél professzionálisabban, minél több helyre eljussunk és megszólítsuk vele a közönséget.

Döbrentey Ildikó és Levente Péter, a TETT-mesepályázat védnökei Széles Márton meseszerzővel beszélgetnek.

Egy pillanatra tekintsünk a távolba… kitértél a jövőre. Mit gondolsz még milyen konkrétumban kapcsolódhat ez a program a jövő munkaerőpiaci igényeihez? 

Azt gondolom, ha a gazdaságot akarjuk fejleszteni, akkor a jövő munkaerőpiacának olyan munkaerőt szükséges felnevelnünk, ahol a legfontosabb képesség, hogy olyan ismereteket szerezzenek meg, amit majd a gyakorlatban képesek lesznek felhasználni. Ez azért már túlmutat azon, hogy természettudományok.

A TETT egy jó minta a tudás megszerzésére, a tudással való jó viszony kialakítására. A mesepályázaton keresztül a tudás megértéséhez, feldolgozásához nyújtunk egy módszertani keretet.

Azontúl, hogy a fenyőtoboz ismét visszakerül a gyerekek barátságos világába, egy alkalmazható szemléletet is adunk.  Bármiféle hihetetlen változó vagy megújuló tudásra lesz szükségük a jövő munkaerőpiacán, természetes legyen nézőpontot váltaniuk, hogy mit és milyen módon lehetséges csinálni egy jövőbeli tudás, kompetencia elsajátításához.

Azt gondoljuk a TETT-tel elindítottunk egy folyamatot, aminek egyre nagyobb mérhető hatása lesz az oktatási értékláncra. Azokban a gyerekekben már biztos pozitív nyomot hagy, akik részeseivé váltak a pályázatnak. Továbbá azokban a diákokban és tanárokban is, akik mentorként voltak jelen, akik a díjátadón jelen voltak. A TETT egy jó gyakorlatként szolgálhat. Egy séma, több szinten, széles skálán tudást integrálunk és mi magunk is integrálódunk.

Nem lesz elég várni, hogy az oktatási rendszerből készen kikerülnek a szakemberek. Itt és most közösen kell tennünk érte.

Mit üzennél másoknak, miért érdemes az Alapítványunkat és ezzel együtt a TETT-mesepályázat kezdeményezést támogatniuk?

Ebben a világban amelyben élünk, nem valamilyen szuperkaraktertől kell várnunk, hogy csoda történjen és egy csettintésre megoldódjanak a dolgok körülöttünk. Gondolok itt például olyan nagy volumenű tényekre, mint a környezeti hatások, globális felmelegedés, vagy a kiapadó fosszilis energiák. A természettudományoknak vitathatlan szerepe van, hogy értsük, ami körülöttünk történik, például hogy mit szabad bányászni és mit nem. Sok minden szorosan kapcsolatban áll a természettudományokkal. 

Ha az emberek többszörözni akarják ezt a hatást, akkor önkéntes munkával vagy adománnyal támogassanak olyan szervezeteket, akik ezt a célt szolgálják. Csatlakozzanak olyan ügyekhez, támogassanak olyan szevezeteket, akik már bizonyították hogy ők képesek hatást elérni. A mi Alapítványunkat és a TETT-mesepályázatot erre méltónak találom, mert

a programunk integrál és összefog platformokat, és ha ezt támogatják, akkor nem egy kis lángot gyújtanak valahol a peremen, hanem egy nagyobb tábortűznek lesznek a részesei, haszonélvezői,

mint tanár, szülő, munkáltató, vagy mint a jövő munkavállalója.

A legapróbb erőfeszítés is számít: támogasd te is az Sz2A hiánypótló munkáját! Adószámunk: