Pályám során sokat foglalkoztam pénzügyekkel, gazdasággal csakúgy, mint hosszú távú társadalmi ügyekkel, mint például a nyugdíj-problémák kérdései, vagy éppen az oktatás. Ezért is érintett meg nagyon mélyen, hogy Szabolcs barátunknak ilyen mértékben tört derékba az a pályája, amely annyi munkát és küzdelmet tartalmazott az oktatás, a tanítási módszertan fejlesztése, és a közösség-kovácsolás terén is. Azért döntöttem az Alapítvány létrehozásáról, hogy ezt az örökséget legalább kicsiben megpróbáljuk tovább vinni, és ezzel támogatni a jövő diákjait és tanárjait. Saját két gyermekemen keresztül is megélem azt, hogy mi mindenen lehetne dolgozni, segíteni.

Igazából felnőtt fejjel értettem meg és gondoltam át, hogy mi az, amit Szabolcs jelentett és adott útravalóul nekem a Fazekasos évek alatt. Amellett hogy osztályfőnökként emberségre nevelt, csiszolta fizika és kémia tudásomat, megmutatta, hogyan lehet közösséget nevelni, formálni. Nagyon aktívan és tudatosan tervezte és szervezte a kirándulásokat, bicikli és vízitúrákat, sporteseményeket, versenyeket, de ha kellett apáskodott felettünk. A kosárlabda szeretete pedig már kezdetektől összekötött minket. Kifogyhatatlan energiája és lelkesedése ma is motivál a munkám során és a privát életben is. Célom, hogy az Alapítvány munkáján keresztül hozzájáruljunk Szabolcs emlékének és hagyatékának méltó megőrzéséhez, ápolásához.

Papp Péter a Belvárosi Tanoda igazgató-helyettese. Szabolcs egyetemi és kosárlabda-társa, egy ideig munkatársa is volt.